Nagyon Boldog Karácsonyt Kívánok minden kedves követőmnek, látogatómnak! :)

Vele lenni. Kézen fogva. Hóesésben. Egymás szemébe nézni. Szerelmet vallani.

Még mindig a rabod vagyok.

016 Most kezd szép lenni.

A kedvenc számom következett, amikor megragadta a karom és magához húzott táncolni.
- Szeretlek. - súgta a fülembe.
- Részeg vagy.
- Lehet, de ezt komolyan gondoltam.
Nem tudtam válaszolni, talán nem is akartam. Helyette csak szorosan megöleltem. Megértette.

Kedves látogatók!

Szeretnék megkérdni mindenkit, hogy dobjon egy like-ot a fiúkra, hogy egy fantasztikus zenéhez egy még jobb videóklippet tudjanak összehozni.
Köszönöm! :)

http://www.jolhallod.hu/zenekar/sativus.html

Tényleg így lett vége, a film így szakadt szét?
Pedig sosem láttam ehhez foghatót, mondd mért
Mit vesztettünk el, így már nem is kell,
Hogy a kétség átölel, pedig sírtál értünk

Nyakó Zita: Kellesz még…

 

Még kellenek az emlékedtől
felszakadó könnyek,
akarom érezni még,
ettől lesz tán könnyebb…

Még kellenek azok
az őrült pillanatok,
a csókokkal elfojtott
feltörő sóhajok…

Akarom még érezni
ajkamon az ajkad,
s úgy adni meg magam,
ahogyan akartad…

Még kellesz nekem,
még… és mindörökké.
Ameddig a szívem
nem dobban többé…

Kormányos Sándor- Őszi szél

 

Csak hallgatunk, én itt, te ott,
s a percekbe szőtt kis csodák
szétfoszlanak, míg szemlesütve
rohannak el az éjszakák.
Messze vagy, a sóhajok közt
csókjaink emléke meglapul,
de tűnő álmok nem ringatnak,
csak vágyak fáradt csendje hull.
Most hallgatunk, én itt, te ott,
s ha némaságunk összeér,
majd eltűnődve von szemünkre
könnyű fátylat az őszi szél.

Nagy István Attila: Válasz

Hiányzol.
Az életemből,
az ágyamból,
a vonuló felhők futásából,
az ébredő nap első sugaraiból.
Hiányzol a tárgyakból,
amelyeket megérintek,
hiányzik a tükrömből az arcod,
a csészéből a teád,
a mosolyod,
az ölelésed,
hiányzanak messze lóduló terveid.
Nem vagy mellettem:
kattognak a vonat kerekei,
hi-ány-zol,
hi-ány-zol.
Valamikor így voltam én is –
szólal meg a telefon.
Nehéz csönd nyomja a szívemet.

Mikor a szemébe nézel, s tudod, hogy ez nem olyan mint régen, mert a köztetek lévő kapcsolat lehetetlen. Mikor ránézel és arra gondolsz mikor megcsókolt és megölelt, és szép szavakat súgott neked, de tudod, hogy már nem lesz többé ilyen. Nem öleli át a tested, nem csókolja a szád, nem simítja a bőröd és talán ő is akarja, de nem lehet. Mikor rád mosolyog, de már nem úgy mint régen egy forró csók után. Most nem úgy, most csak talán örül, hogy lát, de a mosolya mögött már nem ez van, mint azelőtt. Csak nézitek egymást és megfagy a levegő, csak ölelnéd és csókolnád, és elmondanád, hogy hiányzik ha nincs veled, de nem lehet. Kirohannál, hogy üvölts, mert nem lehet a tiéd. Csak összekuporodva ülsz, és hallgatod őt miről beszél, figyeled őt, a mozdulatait, a szemét, a bőrét, a karját, amivel nemrég még téged ölelt, és a szívedbe mar a fájdalom, mert az a szem már nem fog úgy rád nézni, mint azelőtt. Már nem túrhatsz bele a selymes hajába. Már nem érint heted a bőrét. Már nem csókolhatod a száját. Már nem. Soha többé!!! De mikor utoljára érintett, ölelt és csókolt azt nem felejted el, egyetlen percet sem felejtesz el abból, amit együtt töltöttetek, és ha csak rövid időre is, és még ha titokban is melletted volt, a tied volt még ha nem is egészen,de bele sem gondoltál, hogy ez az utolsó csók, az utolsó ölelés. Talán akkor jobban magadhoz szorítod,vagy hevesebben csókolod meg, ha tudod, hogy ez az utolsó alkalom. De nem gondoltad végig, féltél és iszonyúan fájt. Mit kellett volna tenned? Miért engedted el? Már csak a kérdéseid vannak, amelyekre annyiféle választ adhatnál, de nem találsz megfelelőt. Nem tudod mi lett volna, ha…. Talán semmi, mert a sors dönti el, hogy kihez ad hozzá, és hogy kit vesz el tőled… Már csak a ropogásokat hallod, a szíved ezer apró darabra tört. Talán így kellett lennie ha az eszedre hallgatsz, az volt a helyes. Más életkor, más célok, más légkör, más múlt, más jövő, de vágytok egymásra. A szívetek egymásért kalapál, boldogok vagytok együtt, de ez hosszú távon elég? Tudnátok élni egymásért és egymásnak? Hoznátok áldozatokat egymásért? És a legfontosabb: megérné?Nem tudod, csak abban vagy biztos, hogy beleszerettél, és hogy akarod úgy ahogy van mindenestől,bármilyen nehéz lesz, akarod,és neked több vesztenivalód van. A szíve szerint veled lenne, de az esze ellenkezik.De ő, bármilyen nehéz is, az eszére hallgat. Nem tehetsz ellene semmit. Nem öregedhetsz tíz évet, nem végezhetsz el három iskolát, nem vehetsz házat, autót, nem szerezhetsz tapasztalatot. Nem teheted. Pedig megtennéd érte. Érte mindent. Nem tudod mit hoz a sors. Talán egyszer valahol, valamikor, és lesz még egy ölelés. Ennyi, vagy talán több? Nem is sejtheted. Csak az időre vársz, hogy az majd segít, és eldönt mindent. De még mindig fáj. Látnod kell. Senki sem tudhatja körülötted, hogy megveszel érte, csak kopognak széthullt szíved darabjai,és csak a remény marad. A remény, hogy egyszer csörög a telefon: “Hiányzol!”

 

…becsaptuk a szülőket hogy egymás mellett aludjunk 

mindenre megesküdtünk csak hogy egymás mellett maradjunk..

Sose sírhatsz ha fáj!

“Ez nem törölköző, ez a pulóverem, amibe beletörlöd az arcod, pedig rajtam van. Ez nem pont így volt, de emléknek így is elég. Ez nem szép, ez csak egy lilafoltos cigarettapapír, hagymát vágtam mielőtt sodortam, lila hagymát, ez az égő lila semmi. Ez nem az agyam, ez az instant kávé, ez nem az éjszaka lesz, csak majd kikapcsolom a monitort. Ez nem csend, csak a polcra dobált könyvek gerincét olvasgatom hátradőlve. Ez nem az, hogy tényleg nem vagy itt, hanem csak mondjuk kimentél előre, mert mindjárt kész a fürdővíz, én meg mondtam, hogy jövök rögtön, de ezt még, amíg vetkőzöm, meghallgatom. Valami zenét. Ez mondjuk annak a szövege. Illetve nem pontosan, de versnek így is elég. Ez nem is zene, ez csak valami, amit vetkőzés közben magamban mondogatok, olyan halkan mintha csak a lila szám remegne a túl sok úszástól. Ez nem vers, ez a szembe házról – bontják vagy épül – a szélben elszabadult hét emeletnyi zöldes, műanyag védőháló, belegabalyodtam. Ezeket mondom, miközben a gerincedre, a meztelen hátadra gondolok, és valamire, ami mint egy befejezetlen mondat, be nem váltott ígéret, most már mindig lesz köztünk. Aztán meg arra, hogy ha védőháló, miért nem véd meg semmitől.”

Álmomban énekeltem egy furcsa dalt neked. A valóságból nem maradt más, csak egyedül én veled. Nem vártam semmi mást, csak hogy reggel is így legyen. Nem értettem, és most sem értem, miért múlik el.

és én akkor ráfeküdtem a mellkasodra, te szorosan átöleltél. Nem engedtél el. Olyan volt mintha egy kisgyerek szorítaná a maciját. Boldogok voltunk. Ott rontottunk el mindent...

saját

Hadd legyek én az egyetlenegy hibád, szoríts meg, harapj meg, ölelj át..

Gyűrött nappalok, hosszú éjszakák,
Régi csók ízét őrzi még a szád.
Lehet így, lehet úgy,
Derű, napfény, kacagás,
Nem pótol engem soha más.

Emlékeztek még arra mikor minden jó volt?

én sem

Azt mondod boldog vagy és élvezed az életet. Igen? Lássuk csak! Figyelted már a halkan elégő cigaretta hangját, a felhők lassú vonulását, a szerelmed lélegzetvételeit, vagy szívdobbanását, a hangyák apró, de gyors lépteit vagy az eső kopogását? Vagy csak elszaladsz előttük? Élsz, vagy az egész életed rohanás? Gondolkozz el ezen!

saját

Hullócsillag fut az égen,
Minden elmegy, ami jön,
Végtelen csupán a vágyunk,
Ami volt, ami lesz, köszönöm.

Felbukkansz, vagy kétségeim közt én magam kereslek. Érdekellek, érdekelsz. Aztán a nagy szavak, tudod, amiket reflexből mondasz. Varázsló vagy, bűvész. Cirkuszba való fajta. Becélzod szívem közepét és lősz. Telitalálat. Ellenállok, de nem tudok. Soha nem tudok. Jó ez valahogy. Az érdes borostád. A fekete szövetkabátod, amibe kétségbeesetten kapaszkodok. A hosszú hajad emléke. Tapintasz, érzékelsz, birtokolsz is. Percek alatt. Hagyom. A vágy, ami miatt remegek egész este. Hogy ajkam ajkadhoz érjen. Narancssárga fények a parkban. Érezni akarom, hogy élek. Ennek pedig ez az ára. Szabad vagyok pár pillanatra, aztán megint gyűlöllek. Egymás húsába beletépünk és újra a földre rogyom. Te pedig ettől kapsz erőre. 4 éve tartó eszeveszett körhintázás. A jegyet te fizeted. Én csak próbálom élvezni, ami jutott. Nekem. Tőled. Belőled.

Mondanom kell valamit. Nem hiszem, hogy tiszta előtted. Szerelmes vagyok beléd... Oltárian, fájdalmasan szerelmes. Amit teszel, ahogyan gondolkodsz, ahogyan mosolyogsz, amikor látlak, izgatott leszek...Úgy érzem magam melletted, mint eddig még soha..

Sötét haján vízcseppek ragyogtak, halvány borostával borított állán apró gödröcske látszott, amely kisfiús karaktert adott amúgy szigorú arcának, és azon kaptam magam, hogy elveszek a tekintetében.

Mi nem leszünk barátok utána sem, mert nem lesz utána, és nem voltunk barátok előtte sem. Mi csak szeretők voltunk, valakik, akik összetalálkoztak véletlenül, és nem tudtak egymás mellett érintés nélkül elhaladni. Mi nem fogjuk egymást utána keresni, mert valahányszor a te számodat hívnám, ott lesz bennem az a dac, hogy ha nem hiányzom, miért is keresselek, és te sem fogsz hívni, mert már nem lesz jelentősége a nevemnek a telefonodban, ha megmarad egyáltalán a számom. Érted? Mi ott leszünk egymás múltjában, és csak nézzük majd azt az ajtót, amit olyan erővel vágunk be, hogy a szíved is beleremeg majd, de nem fogjuk újra kinyitni, mert nincs miért, mert ebből nem lesz heppiendes történet, még csak szerelem sem, ebből nem lesz semmi, csak te, meg én vagyunk, egy teljesen véletlen érintésben..

Szereted őt, ugye ? Ez csak egy egyszerű pszichológia kérdés. Nem egy név, csak úgy, megemlítve. És mégis hirtelen valaki eszedbe jutott.

Esti fény a Piccadilly-n nem kápráztat el,
De elmondani nem tudom, mert mindezt látni kell.
Elröpült a néhány nap, s máris búcsúzunk,
Good-bye London, talán még viszontláthatunk.

Egy utazás emléke végigkísérhet egész életedben. Minden egyes nap eszedbe juthatnak azok az esték, a hosszú séták, a hajókázás, az új barátok, a mosolyok, a könnyek, a nevetések. Érezheted az emlékek halk szavait, a napsugár lágy simogatását. Fényképek fölött gubbasztva visszagondolhatsz mennyire más volt akkor minden, mennyivel könnyebb volt boldognak lenni és mennyivel jobbnak tűnt az életed.

saját

Azt mondják holnap utazol, De most csak füstöt fújsz az ágyamon. Gyere csináljunk egy képet, Hogy milyen lesz az mindegy

egyszer úgy szeretnék messziről futni feléd. te kitárnád a karjaid, odafutnék és szorosan magadhoz ölelnél

Vele akartam ott állni a mólón

Most kéne abbahagyni, elfutni, elrohanni, érzem, hogy holnap már többé nem lehet

ha itt lennél velem, és fognád a két kezem, én nem engedném el többé már sosem

Végre van időm foglalkozni a bloggal, így a díjakkal is. Mivel vannak olyan kérdések amit többen is feltettetek, nem fogok rájuk többször válaszolni. :)

Szabályok:

1. Írj magadról 11 dolgot!
2. Kérdésekre válaszolni!
3. 11 kérdést feltenni!
4. 11 embernek küldd tovább a díjat!

 

1. Írj magadról 11 dolgot!

-18 éves vagyok

-most érettségiztem

 -8évig tanultam szlovákul

-imádok sokáig aludni

-ha tehetném fagyimérgezésbe halnék meg

-a kedvenc zeném Gotye - Somebody that i used to know

-van egy nyuszim

-imádom nézni az ablakomból az erdőt

-általában mosolygok

-kedvenc színészem Ian Somerhalder

-a blogom egy Republic zenéről kapta a nevét

2. Kérdésekre válaszolni!
Vinita kérdései:

 Párizs vagy London?- azt hiszem Párizs, de nyáron szerencsére lesz alkalmam mindkét városba ellátogatni, úgyhogy akkor majd jobban fogom tudni :))

elégedett vagy önmagaddal?- nem. nagyon nem!

szoktál hazudni mások érdekében?- néha előfordul

voltál már az ország határon kívül?- igen

kedvenc kaja?- paradicsomos káposzta

kedvenc ital?-üdítő: Topjoy, alkohol:vodka

voltál már szerelmes?-igen. sajnos

most az vagy?-igen

kedvenc szám?-Gotye- Somebody i used to know

van háziállatod?-igen

félsz a sötétben?-nem

Ranna kérdései:

1. Legnagyobb álmod, amit megszeretnél valósítani?-Színművészeti Egyetem

2. Kedvenc idézeted?-

3. Milyen színű a szobád?-narancssárga

4. Mi a véleményed a blogomról?- könnyen átlátható

5. Kedvenc blogod?-http://tinsdreams.blogspot.hu/

6. Ha egy lakatlan szigetre csak 5 dolgot vihetnél, mi lenne az?-kés,papír,gyufa,takaró,és a plüssmacim

7. Kedvenc könyved?- Claudia Gray- Evernight

8. Hiszel a szerelem első látásra?-bizony

9. Van legjobb vagy igaz barátod?-IGEN

10. Kedvenc elfoglaltság?-éneklés,futás

11. Mi a terved nyárra?-megyek Párizsba és Londonba

Gabi kérdései:
1.) Vannak olyan álmaid, amik beteljesültek?-igen, szerencsére
2.) Mit gondolsz a blogomról?:)-jók az idézetek
3.) Olvasod az ashley naplóját? Ha igen, mi a véleményed róla? Ha nem, akkor elkezded olvasni?:)- nem nagyon szoktam netes regényeket, novellákat stb olvasni, mert sajnos hamar megfájdul a szemem és elég kellemetlen.

4.)Kedvenc blogod?-

5.) Van legjobb barátod?-
6.) Mióta van blogod?-2011.02.13
7.) Legfőbb dolog, amit szeretnél elérni az életben?-Színművészeti

8.) Mit tervezel nyárra?-
9.) Voltál már igazán szerelmes?-

10.) Gondolkoztál már azon,hogy elkezdesz írni egy online naplót(névtelenül)?-ahaa

11.) Szeretsz olvasni?-igen :))

Kérdéseim:

1.Mi a legkedvesebb emléked?
2.Vannak saját írásaid a blogon?
3.Csoki vagy fagyi?
4.Vallottál már valaha szerelmet?
5.Kedvenc film?
6.Voltál már szerelmes hírességbe?
7.Milyennek találod a blogom?
9.Mikor sírtál utoljára?
10.Tudsz titkot tartani?
11.Léteznek UFO-k?

Díjazottak:
http://enci-zoeelete.blogspot.hu/

http://tinsdreams.blogspot.hu/ 

http://azeletetjelentout.blogspot.hu/

http://iidezetek.blogspot.hu/

http://alomidezetek.blogspot.hu/

http://dreams-idezetek.blogspot.hu/

http://lorykasp.blogspot.hu/

http://wonderful-shit.blogspot.hu/

http://lelkivilag.blogger.hu/

http://childrenofbodomfanfiction.blogspot.hu/

http://kukacvagyok.blogspot.hu/

Az elmúlt pár napban kaptam néhány díjat, amiket nagyon köszönök. Nagyon jó érzéssel tölt el, hogy ezek szerint szeretitek a blogom és szívesen töltötök el rajta naponta pár percet. Természetesen ki fogom tenni és válaszolni a kérdésekre meg ilyenek, csak sajnos most nincs időm. Még egyszer nagyon köszönöm! 

Pussz! :))

Volt egy nap, amikor úgy tűnt számomra, minden szín elszökött a világból... Sok-sok év telt el azóta, de csak most (...) értettem meg, hogy... hogy a fájdalom csak visszhang, a boldogság visszhangja.

És még mindig eszembe jutsz mindenről. Az ablakom kilincséről amit megjavítottál, az ágyamról ahol velem feküdtél és órákat beszélgettünk. Eszembe jutsz a buszról, amin mellettem ültél, vagy a egy filmről amit szerettél. Eszembe jutsz egy illatról, dalról, könyvről, egy sütiről. Bármit teszek te töltöd ki a mindennapjaim még mindig. Nem tudok másra gondolni. Emlékszem a nevetésekre, a csipkelődésekre, a mélypontokra, a féltékenykedésekre, és a hülye indokaidra, hogy épp mért akartál velem találkozni, miközben csak velem akartál lenni.  És bár tudom, hogy ezek már csak emlékek, bízok benne, hogy egy nap újra velem akarsz majd lenni.

saját

Pontosan emlékszem, hogy mit viselt, hogy milyen illata volt a hajának, és emlékszem mit éreztem, valahányszor meghallom azt a dalt.

Egyszer rám hajolhatnál, s akkor nagyon kívánnál,
S én meg ott feküdhetnék, kicsit nagyon remegnék.

....és téli estén mikor ülsz a tv előtt, élettelenül, mosoly nélkül. Vársz valamiféle változást; de akkor nincs más, csak a hangtalanul lehulló hamu a cigarettáról. Csak beszívod a füstöt és valamiféle boldogsággal tölt el. Hamis boldogsággal. Vagy mikor nyári éjjelen egy üveg borral próbálod elfelejteni a sérelmeket. Édeskés íze betölti a szádat és mosolyogva nézed az eget. Mégis boldogtalan vagy, voltál, de nem akarsz már az lenni. Csak nem tudsz ellene tenni. Nézel a végtelenbe, elmélázol, hogy milyen is lehetne most az életed, ha akkor nem szakadtok el egymástól. Ha még mindig egymást ölelnétek, és csókja ébresztene hűvös hajnalokon. Még mindig szereted őt. Érzed, hogy szükséged van rá. És mégis tudod, hogy ennyi volt. És újra rágyújtasz egy cigarettára, kibontasz egy üveg bort és percnyi boldogsággal próbálod pótolni a valódi boldogságot. Magányos vagy. Csak az üresség a társad, a végtelenbe nyúló éjjelek melyek csak egyre hosszabbak lesznek.

saját

szeretnék bálba menni, olyan nagy ruhásba. nyári estén sétálni a Dunaparton. tüzijátékot nézni. csókolózni az újév első percébe. karácsonykor ülni a fa alatt. esőbe szaladgálni. táncolni egy téren és közbe hangosan nevetni. fagyizni. feküdni a csillagos ég alatt. a város fényeit nézni. odaégetni a sütit, vagy elsózni a levest. kócosan ébredni. emlékeket gyártani. elfutni minden elől. sírni és mosolyogni. 1000évig élni. VELE

saját

Hiába nézem ellenséges szemmel
A változást, mi rajta látható.
Az ember áll és megszólalni nem mer,
Van szerelem, mely nem gyógyítható.

Előre meg nem tervezett módon
csúsztattam kezedbe kezem .
Igazán nem kellett volna hagynod.
Annyi ponton leállhattunk volna.
Például mikor még ellentétesen
lélegeztünk.

Az élet szólít menni kell, de válni oly nehéz, a küszöbről a vén diák még egyszer visszanéz.

always and forever

Egyedül vagyok, velem vannak az illatok, a hangok és a széteső gondolatok. Kitágult pupillával bámulom a szemem előtt kavargó fémes világot, egyre gyorsabban és gyorsabban haladok, nyitott szájjal levegő után kapkodok, de csak a sötét áramlik be tüdőmbe, tölti ki a hörgőket, szinte már-már fuldoklok, mellkasomban fájnak az apró légzésre sarkalló ösztönök, felkavarodik a gyomrom, az agyam vadul pörögve harsogja azt az egyszerű dallamot, nincs már józanság, elveszett a valóság, csak hangok vannak, illatok, fények, sötétek, elképzelt színek, foszlányok, fáradtság és pislogás, kiüresedett hallgatás, egymáson csikorduló fogak, hazug figyelem, fájdalmas homlokráncolás, feszülő arcizmok, nedves tenyerek, üvölt bennem a számtalan elfojtott ásítás, a feladás, a lemondás, a halogatás, most nincs más csak a tapintás, ízlelés, mindent elsöprő vágyakozás, tévedés, felvillanó és elúszó képek és te és semmi, semmi, semmi más. A szemem előtt foltok cikáznak. Szédülök.

Én köszike ennyi voltam, neked egy senki hát hol van a szerelem ami véd. Ma égetek, ma minden lángra lobban, hát ég veled és ne nézz rám komolyan.

Kicsit összesodort az ár, de a sors az elválaszt már. Mondd mért sápadt így el bennünk a fény?

és reggel a tetőn ébredünk fel...

Talán lesz még egy életem. Talán még újra kezdhetem. Talán még egyszer szép leszek; és, hogy minden éjjel sírok arról nem tehetek.