És még mindig eszembe jutsz mindenről. Az ablakom kilincséről amit megjavítottál, az ágyamról ahol velem feküdtél és órákat beszélgettünk. Eszembe jutsz a buszról, amin mellettem ültél, vagy a egy filmről amit szerettél. Eszembe jutsz egy illatról, dalról, könyvről, egy sütiről. Bármit teszek te töltöd ki a mindennapjaim még mindig. Nem tudok másra gondolni. Emlékszem a nevetésekre, a csipkelődésekre, a mélypontokra, a féltékenykedésekre, és a hülye indokaidra, hogy épp mért akartál velem találkozni, miközben csak velem akartál lenni.  És bár tudom, hogy ezek már csak emlékek, bízok benne, hogy egy nap újra velem akarsz majd lenni.

saját