A szárny megnőtt, üresen áll a fészek,
Csak álom volt a régi jó világ,
És mint a fecske alkonyati szélnek,
Ma szárnyat bontott egy sereg diák

"feküdj le egyszer csak úgy egymagad,
nézz fel az égre, s engedd el magad,
hagyd hogy a csillagok messze repítsenek,
hagyd a szíved, hogy amerre akar arra vigyen,
öleled át most azt akit szeretnél,
...tedd azt amit amúgy sohasem tehetnél,
mert egyszer lehet csak szabad a szíved igazán,
egyszer egy romantikus, csillagos éjszakán..."

Emberek vagunk mind.Mégis hasonlítun egy lufihoz.Mindannyian mások vagyunk,de valamibe hasonlítunk.Szállunk mindnfelé,kipróbálunk mindent.Néha vidámak,néha szétszadtak vagyunk.De célunk,hogy megtaláljuk a helyes utat és repülni tudjunk szárnyak nélkül,boldogan.:)

...nem első látásra szerettem belé.nem vert a szívem az első találkozásnál.Sőt nem éreztem semmit napok elteltével sem.Egy helyes gyerek volt csupán, ki nem tudja hol a helye...de hosszú hónapok elteltével mikor egy havas napon megláttam őt. A szívem azt súgta ki is ez a gyerek.vajon ismerem? odajött átölelt. Fülembe súgta hiányzom.milyen rég is volt mikor utoljára látott.attól a perctől kezdve ott állt mellettem mindenben...nem gondoltam komolyan az egészet.de jól éreztem magam a közelében.sosem akartam de annyira közel került a szívemhez. Hogy beleszerettem...ma már tudom az elején elcsesztem. Nem lett volna szabad megbíznom benne.

Nézted valaha a gyerekeket játszani a körhintán?
Hallgattad, amint az esőcseppek földet érnek tompán?
Követted szemeddel egy pillangó szeszélyes röptét?
Nézted a tovatűnő éjben a felkelő nap fényét?
S amikor kérded: "Hogy s mint?" meghallod a választ?
Mikor a nap véget ér, te az ágyadban fekszel, s közben tennivalók százai cikáznak fejedben?

Teljesen mindegy, hányszor csináltatsz új frizurát,
hányszor mész edzésre vagy hány pohár Chardonnay-t iszol meg a csajokkal;
az ágyban minden éjjel aprólékosan végiggondolod, mit is rontottál el..

Nem az számít, hogy egy hatalmas óceán partján gyönyörködsz a naplementében, vagy lopott perceidben egy pici tó kacsáit nézed. Csak az számít, ül-e melletted valaki.

"Mert én nem úgy akarok táncolni  ahogyan más tud, hanem úgy ahogy én tudok..."

Együtt fogunk élni, mi és a bánat. Lelkem minden bolondságával szeretni foglak téged. Egyszer valahova odaérünk, ahova mindig is tartottunk, és sétálhatunk a napsütésben. De addig... addig is futnunk kell tovább.

Muszáj, hogy néha összetörjék a szívünket. Az összetört szív jó jel. Azt mutatja, hogy valamit legalább megpróbáltunk.

Készíts túl sok fényképet, nevess túl sokat és szeress úgy, mintha sosem bántottak volna.

Kevés vagy Ádám nálam van az alma. Mit ér a kígyód, ha nulla a hatalma?

Halványan felrémlett bennem az a kék ég, ami korábban felettünk tündökölt, ott, a folyóparton. Biztos, hogy eljön a nap, amikor mindennek vége lesz és ez is emlékképpé  változik, de az is biztos, hogy mindig eszembe fog jutni majd, amikor ott voltál te és a többiek és közösen kerestünk egyetlen valamit a kék ég alatt. Emlékezni fogok a szél friss illatára.

Futnak a fák nézd, futnak a házak, elsiet mellettem a délután,
Ülök a fűben és Téged várlak, míg ámulok milyen a táj.
De figyelj!
Rózsaszín felhők úsznak az égen, elérném biztosan ha akarnám,
Behunyt szemekkel is látlak Téged, már itt vagy és mosolyogsz Rám.

,, Mindig jusson idő...Nevetni, mert ez a lélek legszebb zenéje; Olvasni, mert ez a bölcsesség alapkövetelménye; Dolgozni, mert ez a siker ára; Játszani, mert ez az örök ifjúság titka; Szeretetet adni, mert gyógyítja az embert, azt is aki adja, és azt is aki kapja; Egy pillanatnyi mosolyra, mert ez az arc legszebb ékszere; Néhány kedves szóra, mert ezzel egymás számára könnyebbé tehetjük az életet."