Boldog új évet mindenkinek!

Részegek a csillagok, pezsgőt iszik fenn a Hold, álmos, öreg felhők között furcsán imbolyog.

Nekem csak az kell, hogy valaki minden reggel a fülembe súgja:
-gyönyörű vagy, szeretlek!

saját

I take your life forever, you take my life forever.

Harcolj az álmaidért hisz várnak téged, harcolj a szerelemért, mert megváltoztat mindent, harcolj a boldogságért és szívd magadba minden cseppjét. Csak hunyd le a szemed és álmodd , hogy minden tökéletes lehet.

saját

Ha nincs ki átkarol mert 16 sem vagy a szív dolgairól még nem tudhatsz sokat, de nekem nincs időm én látni akarom ki szeret majd nagyon éjszakán, nappalon vágyom csókját nagy ég kérlek küldd hát, váltsd valóra álmom a rejtett titkot várom.

az élet egy színpad, ahol játszani kell, s ha könnyes a szemed, akkor is nevetni kell.

Nincs fehér ló, már a BMW a divat,
nincs szőke herceg, a barna meg csak szivat.

Nagyon boldog karácsonyt kívánok minden kedves olvasómnak!(:

Tél végén egy eltévedt képeslap a szél hátán át a kertünkbe szállt. Szíven szúrt a pár sornyi kézírás, még címzés sem volt s a pár sor így szolt:" Hóember vidd majd el de tudd karácsony múlt sietned kell!: Kedves télapó az hogy lehet, hogy újból itt egy tél, kis szívem csak benned hitt s te elfelejtettél. Pedig írtam is hogy hozz nekem saját családot majd. Az ablaknál itt várok rád a tél míg tart."

♥♥♥♥♥

Onnan tudod meg, ha megtaláltad a herceged, hogy nem csak az arcodon ragyog mosoly, de a szívedben is.

Van, hogy eszünkbe jutnak olyan dolgok amik régen sokat jelnettek. Egy forró nyár, egy hideg téli este, egy új barátság vagy egy régi szerelem. Igen, vannak dolgok amik egykor fontosak voltak, de ma már csak kósza emlékek.

Moncsikámnak (Moncsikáról)

Ha van egy barátod aki mindig felvidít a hülyeségeivel, a vicceivel, a beszólásaival vagy csak a mosolyával akkor te egy igazán szerencsés ember vagy.

saját

Amikor minden összejön, és minden olyan borzasztó, összeharapom a fogam, és azt gondolom: Igenis hercegnő vagyok, mégpedig tündérhercegnő, és aki tündér, annak semmi sem árthat és semmi se fáj. Nem is képzeled, mennyivel könnyebb lesz a lelkem

Vajon tudjuk értékelni a dolgokat? És ha igen, akkor a kicsit is? Örülünk egy mosolynak, egy szónak egy apró gesztusnak vagy csak az számít kitől mekkora ajándékot kapunk? Várjuk-e a hóesést, azt, hogy kihűljön a mézeskalács, a fadíszítést vagy a csengő csilingelését? Figyelünk másokra, vagy a sok rohanás miatt elfeledjük mi is a fontos? Ez a baj. Hangoztatjuk, milyen fontos a szeretet ünnepe és mennyi mindent kell tenni, hogy tökéletes legyen. Nem! Ez nem arról szól. Nem kell semmi csak ők.Ők akiket igazán szeretünk és nem kell ajándék se, csak az, hogy elmondjuk nekik mennyire hiányoznának ha nem lennének és mennyire fontosak számunkra.

saját

Mikor már úgy érzed nem bírod tovább mellette szó nélkül, mikor már izgulsz ha látod, mikor állandóan mosolyogsz miatta. Igen, akkor valóban szereted.(:

saját

Igen, ő volt az én szőke hercegem azon a bizonyos fehér lovon.. de rá kellett jönnöm, hogy ebben a mesében nem én vagyok a királylány

...-Szeretsz?
-Nem.-jött az egyszerű felelet s felnézett az előtte álló világosbarna tekintetével, mely érdektelenséget s nyugalmat tükrözött.
A lány szemei megteltek könnyel, ajkai megremegtek majd reszkető testtel utat engedett szívfájdalmának, s azok bánattal telve ólomként hullottak mellkasára, melytől lelke még nehezebbé vált.
-Sajnálom....-suttogta remegő hangon, kezét az ajkaihoz emelve, majd fájdalomtól megtelt tekintetét elszakította az oly hőn áhított arctól. Tudta, hogy nem ő tehet róla, még is magát okolta a történtek miatt. S most, hogy tisztában volt a fiú érzéseivel, még most is magában kereste a hibákat, amiért ezt a feleletet kaphatta.
Tudta, hogy ez lesz. Mégis az érzés elviselhetetlen volt számára. Lassan elhátrált a padtól. Nem tudta mit is tehetne ezek után, minden reménytelennek tűnt számára. S ami eddig rózsaszín ködbe burkolódzott, az most feketén tükröződött vissza a szemeiben. Vége lett számára mindennek, nem bírt tovább ott maradni, futásnak eredt.
A fiú egyedül maradt a késő őszi délutánon, a padon kuporogva. A lány már rég eltűnt, de ő még sem eredt utána.
-Nem a te hibád.- tekintett fel az égre s egy elsárgult falevél útját követte tekintetével, melyet a szél lágy táncba vitt, s abba az irányba repítette , ahol a lány eltűnt. -Egyszerűen....csaknem szeretlek.-suttogta a szélbe...

Egy teljesen átlagos lány vagyok...szeretek sokáig aludni, és utálom ha felébresztenek. Örülök mikor látom, hogy valaki rám mosolyog. Szeretem mikor esik a hó, vagy éppen süt a nap, de szeretek az esőbe rohangálni és utána gyönyörködni a szivárványba. Megőrülök a csokiért, a mesékért, a vattacukorért, és a romantikus álomvilágban játszódó filmekért. Imádok a barátaimmal lógni és órákig beszélgetni velük akár a semmiről is. Rengeteg ember hiányzik az életemből és őket senki nem fogja pótolni. Boldog ember vagyok, mert tudom, hogy van akiknek számítok és ők mindig velem lesznek.

saját

...azt mondtad ez igaz barátság...de mára elmúlt. Hazudtál nekem és ezt nem fogom neked megbocsátani.