Tél végén egy eltévedt képeslap a szél hátán át a kertünkbe szállt. Szíven szúrt a pár sornyi kézírás, még címzés sem volt s a pár sor így szolt:" Hóember vidd majd el de tudd karácsony múlt sietned kell!: Kedves télapó az hogy lehet, hogy újból itt egy tél, kis szívem csak benned hitt s te elfelejtettél. Pedig írtam is hogy hozz nekem saját családot majd. Az ablaknál itt várok rád a tél míg tart."