Mikor múlik el a gyerekkor? S mikor az ifjúság? S az élet? Észre se venni. Kétszer leshettem csak meg a pillanatot, mikor a szirom elhagyja helyét s a földre perdül. S tulipán volt mind a két virág és mind a kettő fehér. S halott-e már a perdülő szirom, ha hullni kezd? Vagy akkor hal meg, hogyha földet ér?

Radnóti Miklós

Utakon

 

Leszek a hang
Az utolsó csengés a füledben
Az érzés, ami kettészakít minden percben
Lehetek a hideg a lehelletbe
A félelem mindenki szemébe
Az összetört tükör a tiedbe
Leszek, aki voltál, aki vagyok, aki leszel
Azzá leszel, amit belőlem nem veszel el
A zaj a nyugtalan éjszakádon
Én leszek a félelem minden árnyon.

Jön egy fordulat, bekattan valami, és az ember érzi, hogy változás következik, sőt, már be is állt. És többé már semmi sem lesz a régi, soha.

308 Én a semmit a te szádból már nem hiszem el.

285 Minek minősülünk?

"ez még a miénk, látod, kereshetsz bárhol,
a sötétség voltam, most múlok el"

De mondd csak, csókol ő úgy
Ahogy én csókoltalak?
Ugyanazt érzed
Amikor ő mondja a neved?
Valahol mélyen belül
Tudnod kell, hiányzol nekem