Talán feleslegesen ragaszkodunk olyan emlékekhez, amit többé nem élhetünk át, csak imitálhatjuk, de azzal rontunk a helyzeten.

Én régimódi lány vagyok.
Én arra várok, hogy a fiú jöjjön oda.
Én arra várok, hogy a fiú hívjon el randizni,
Én arra várok, hogyha fázom a fiú adja oda a dzsekijét. Én arra várok, hogy a fiú kérje el a telefonszámom,

Én arra várok, hogy csókoljon meg.
Én sok mindent várok, és lehet, hogy nem vagyok tökéletes,
De egy biztos, hogy legfőképpen arra várok,
hogy a fiú mondja: "Szeretlek"

A nők értenek hozzá: ugyanazon pillanatban sírni, gyűlölni, hazudni, szeretni, ábrándozni és mosolyogni.

Jelengeg mindent megtennék, hogy odabújhassak hozzád, ráhajthassam a fejem a mellkasodra, összekulcsolhassam az ujjaim a tieiddel. Felnézni és rád mosolyogni, amikor akarok. Odahajolni és megcsókolni, amikor csak akarom. Elmondani mit érzek irántad, ahányszor csak akarom.

Kiss me hard before you go!

 

Nem az fáj, hogy mással látlak, hanem az, hogy az a más nem én vagyok...

Egy hűvös hajnalon,
kéz a kézben az ágyon,
aludni nem tudtunk,
csak egymásra gondoltunk...
Éreztem, ahogy a kezed lassan átkarol,
de csak most jöttem rá mennyire HIÁNYZOL!

Had legyek újra meg újra tiéd...

Mindketten boldogok voltunk, mert együtt voltunk. A különbség közöttünk csak annyi, hogy Te mindig csak a boldogságra vágytál - én pedig csak rád. Neked csak addig voltam jó, arra a pár röpke órára, míg boldog voltál mellettem, de nekem Te akkor is kellettél, mikor már csak könnyeket okoztál.

 

Nem akarok más egyebet, csak eltűnni valahova messze Veled.

Titokban álmodoztunk összebújva, esküdtünk az igaz szóra, hogy nem tudhatja más, csak te meg én.

Boldogság az, amikor nem akarsz elaludni, mert a valóság szebb mint az álmaid!

Rohadtul hiányzik a régi éned... nem ez az elkurvult másolat...

Aki másokért él, aki gyermekként nőt fel,
ködös álmot nem hív,
szeme könnyet sosem ejt,
csak tűr, csak tűr.
A sok régi mesét nem is hallom meg már,
"Miért higgy, ó miért bízz?"
hisz légbe úgy sem ránt, a por mit tündér szór.

We ♥ it