Felbukkansz, vagy kétségeim közt én magam kereslek. Érdekellek, érdekelsz. Aztán a nagy szavak, tudod, amiket reflexből mondasz. Varázsló vagy, bűvész. Cirkuszba való fajta. Becélzod szívem közepét és lősz. Telitalálat. Ellenállok, de nem tudok. Soha nem tudok. Jó ez valahogy. Az érdes borostád. A fekete szövetkabátod, amibe kétségbeesetten kapaszkodok. A hosszú hajad emléke. Tapintasz, érzékelsz, birtokolsz is. Percek alatt. Hagyom. A vágy, ami miatt remegek egész este. Hogy ajkam ajkadhoz érjen. Narancssárga fények a parkban. Érezni akarom, hogy élek. Ennek pedig ez az ára. Szabad vagyok pár pillanatra, aztán megint gyűlöllek. Egymás húsába beletépünk és újra a földre rogyom. Te pedig ettől kapsz erőre. 4 éve tartó eszeveszett körhintázás. A jegyet te fizeted. Én csak próbálom élvezni, ami jutott. Nekem. Tőled. Belőled.