A rózsa ugyan gyönyörű, ám sokat kell dolgozni azért, hogy egészséges legyen és virágokat hozzon. Férgek és betegségek fenyegetik, és a töviseivel önmagának és másoknak is fájdalmat okozhat. Bármilyen nagy is egy rózsa, ha nem nevelik rendesen, akkor a mezei pitypang is ragyogóbb nála.

Azon tűnődtem, vajon van-e értelme egy kudarcba fulladt szerelemnek? Ami eltűnik, az egyenlő valamivel, ami soha nem is létezett? De most már tudom, hogy van - itt volt az értelme. Mert a szívet tépő fájdalom ellenére boldog vagyok, hogy beléd szerethettem.

Gyere forgasd fel egy szingli életét!

Soha még ennél szebb az élet nem volt. mindenhol csak ragyog a fény. Valamit suttok még a végtelen égbolt, minden nap egy új esély.

Igazi szerelem, lehet, hogy van ilyen. Igazi szerelem, olyan mint a filmeken.

Vár a boldogság, nekem még jár egy csepp a jóból.

Mondd, hogy lettünk egymásnak idegenek?

Elérkeztem ahhoz  a pillanathoz, mikor már annyira sok rossz és fájó dolog történt, hogy már nem érzek fájdalmat. Nincs kín, nincs gyötrelem, nincsenek könnyek. Csak egy összetört szív. Egy szív, amiből már csak apró szilánkok maradtak. Egy ilyen szív nem érezhet. Nem fájhat, nem törődhet; és csak nevetek. Mosolygok a saját kínomon, mint egy őrült. Pedig nem vagyok az. Csak már nem érzek. Rezzenéstelen arccal nézem végig, ahogy te boldog vagy. Csak ülök, és nézem. Már nem tudok mást tenni...

saját.

Always pray and never give up!

Mért hazudom, hogy nincs ami bánt, hogy megleszek nélküled is ezután? Ha mélyen a kés, úgy vérzik a szív, álarcom nem véd, csak ostoba dísz. Mért hazudom, hogy szebb ami vár, ha felkelek új nap virrad rám; de sűrű a köd, túl hosszú az éj, reszketve várom, hogy közelebb lépj...

Arcomat eltakarom, ne lásd
Hogy szemem könnyes, ha más ölel át.

Minden, ami volt, elvesztem.
Hol van a remény, amit elengedtem?

csak fogd a két kezem, úgy mint régen...

Mért hiszem, hogy szeretsz ha nem vagy az enyém?

belevéstem a szívembe, hogy szeretlek...aztán átdöftem egy karóval...

Elkezdtem leírni egy lapra, hogy mért szeretlek. A szavak csak jöttek egymás után. Aztán rájöttem:  nincs annyi papír amennyi elég lenne. Ezt nem lehet szavakba önteni. Ezt érezni kell. Érezni az illatod, az ölelésed, beleveszni a tekintetedbe. Melletted lenni és figyelni, ahogyan lélegzel. Hallani a hangod, a nevetésed. Egy papír nem elég ahhoz, hogy ezek fennmaradjanak az emlékeimbe. Egy papír elvész, de az a pillanat örökre megmarad.

saját

Legyen úgy mint valamikor régen; vártam rád s te rám.

 

Könnyes szemmel fotód nézem, erőm elhagy egyre érzem.. 

Lelkem zokog, s halkan mondja: Hiányzol! Csak ezt suttogja.

Most a vágyunk már megint új útra visz, induljunk elé hát megint.

A legszebb nyitótánc, ami egy meglepetés volt, és az egész násznép meghatódott rajta.

Mindenki szeme könnyes volt.

Ha könnycsepp lennél, sosem sírnék, nehogy elveszítselek.

Egészségben, boldogságban és sikerekben gazdag új évet kívánok minden kedves olvasómnak, követőmnek és cserémnek ;

és ne feledjétek: 

"A bajnokok is kezdők voltak, csak soha nem adták fel!"