Elkezdtem leírni egy lapra, hogy mért szeretlek. A szavak csak jöttek egymás után. Aztán rájöttem:  nincs annyi papír amennyi elég lenne. Ezt nem lehet szavakba önteni. Ezt érezni kell. Érezni az illatod, az ölelésed, beleveszni a tekintetedbe. Melletted lenni és figyelni, ahogyan lélegzel. Hallani a hangod, a nevetésed. Egy papír nem elég ahhoz, hogy ezek fennmaradjanak az emlékeimbe. Egy papír elvész, de az a pillanat örökre megmarad.

saját