016 Most kezd szép lenni.

A kedvenc számom következett, amikor megragadta a karom és magához húzott táncolni.
- Szeretlek. - súgta a fülembe.
- Részeg vagy.
- Lehet, de ezt komolyan gondoltam.
Nem tudtam válaszolni, talán nem is akartam. Helyette csak szorosan megöleltem. Megértette.

Kedves látogatók!

Szeretnék megkérdni mindenkit, hogy dobjon egy like-ot a fiúkra, hogy egy fantasztikus zenéhez egy még jobb videóklippet tudjanak összehozni.
Köszönöm! :)

http://www.jolhallod.hu/zenekar/sativus.html

Tényleg így lett vége, a film így szakadt szét?
Pedig sosem láttam ehhez foghatót, mondd mért
Mit vesztettünk el, így már nem is kell,
Hogy a kétség átölel, pedig sírtál értünk

Nyakó Zita: Kellesz még…

 

Még kellenek az emlékedtől
felszakadó könnyek,
akarom érezni még,
ettől lesz tán könnyebb…

Még kellenek azok
az őrült pillanatok,
a csókokkal elfojtott
feltörő sóhajok…

Akarom még érezni
ajkamon az ajkad,
s úgy adni meg magam,
ahogyan akartad…

Még kellesz nekem,
még… és mindörökké.
Ameddig a szívem
nem dobban többé…

Kormányos Sándor- Őszi szél

 

Csak hallgatunk, én itt, te ott,
s a percekbe szőtt kis csodák
szétfoszlanak, míg szemlesütve
rohannak el az éjszakák.
Messze vagy, a sóhajok közt
csókjaink emléke meglapul,
de tűnő álmok nem ringatnak,
csak vágyak fáradt csendje hull.
Most hallgatunk, én itt, te ott,
s ha némaságunk összeér,
majd eltűnődve von szemünkre
könnyű fátylat az őszi szél.

Nagy István Attila: Válasz

Hiányzol.
Az életemből,
az ágyamból,
a vonuló felhők futásából,
az ébredő nap első sugaraiból.
Hiányzol a tárgyakból,
amelyeket megérintek,
hiányzik a tükrömből az arcod,
a csészéből a teád,
a mosolyod,
az ölelésed,
hiányzanak messze lóduló terveid.
Nem vagy mellettem:
kattognak a vonat kerekei,
hi-ány-zol,
hi-ány-zol.
Valamikor így voltam én is –
szólal meg a telefon.
Nehéz csönd nyomja a szívemet.