Együtt fogunk élni, mi és a bánat. Lelkem minden bolondságával szeretni foglak téged. Egyszer valahova odaérünk, ahova mindig is tartottunk, és sétálhatunk a napsütésben. De addig... addig is futnunk kell tovább.

Muszáj, hogy néha összetörjék a szívünket. Az összetört szív jó jel. Azt mutatja, hogy valamit legalább megpróbáltunk.

Készíts túl sok fényképet, nevess túl sokat és szeress úgy, mintha sosem bántottak volna.

Kevés vagy Ádám nálam van az alma. Mit ér a kígyód, ha nulla a hatalma?

Halványan felrémlett bennem az a kék ég, ami korábban felettünk tündökölt, ott, a folyóparton. Biztos, hogy eljön a nap, amikor mindennek vége lesz és ez is emlékképpé  változik, de az is biztos, hogy mindig eszembe fog jutni majd, amikor ott voltál te és a többiek és közösen kerestünk egyetlen valamit a kék ég alatt. Emlékezni fogok a szél friss illatára.

Futnak a fák nézd, futnak a házak, elsiet mellettem a délután,
Ülök a fűben és Téged várlak, míg ámulok milyen a táj.
De figyelj!
Rózsaszín felhők úsznak az égen, elérném biztosan ha akarnám,
Behunyt szemekkel is látlak Téged, már itt vagy és mosolyogsz Rám.

,, Mindig jusson idő...Nevetni, mert ez a lélek legszebb zenéje; Olvasni, mert ez a bölcsesség alapkövetelménye; Dolgozni, mert ez a siker ára; Játszani, mert ez az örök ifjúság titka; Szeretetet adni, mert gyógyítja az embert, azt is aki adja, és azt is aki kapja; Egy pillanatnyi mosolyra, mert ez az arc legszebb ékszere; Néhány kedves szóra, mert ezzel egymás számára könnyebbé tehetjük az életet."