De már csak hangulatok vannak, érzések, ízek, illatok és dallamok. Napszakok, évszakok és életszakaszok. Helyek, színek és emberek. Változások és állandóságok. Álmok és valóságok. Időtől átalakult emléktöredékek..

Találni egy srácot, aki gyönyörűnek hív és nem csak csinosnak. Aki felhív, aki fennmarad csak azért, hogy lássa, ahogy alszol. Várni egy srácra, aki homlokon csókol, aki akkor is meg akar mutatni az egész világnak, amikor csapzott vagy, aki a barátai előtt is fogja a kezed. Várni arra az egyre, aki állandóan emlékeztet rá, hogy mennyire érdekled őt, és hogy milyen szerencsés, hogy vagy neki. Várni arra az egyre, aki a barátaihoz fordulva azt mondja: " Ő AZ! "

De ha jobban belegondolunk, a veszekedés valójában csak egy harc az emberek egója között, hisz az emberek még akkor sem értik meg egymást, amikor az igazságot mondják el egymásnak. Valószínűleg lehetetlen úgy élni, hogy ne bántsanak meg minket, de ha elég elszántak vagyunk, akkor talán sikerül úgy élni az életünket, hogy közben senkinek nem okozunk fájdalmat.

Van aki könnyen kapja meg azt akit szeret, van aki sír és szenved. Van aki könnyek nélkül tud feledni, és van aki meghal, mert igazán tud szeretni!

Megyek az utcán és azon tűnődöm, mennyi-mennyi ember van a Földön. Mégis te vagy az az egyetlen, aki a legjobban hiányzik az életemben.

Megcsókoltam. Ott, az utca közepén, amikor az egész világ ott volt körülöttünk. Mindenkinek van olyan pillanata, ami örökké tart, s ha választhatnék, az enyém ez lenne

Amikor nagyon jól érezzük magunkat és boldogok vagyunk, bele se gondolunk, hogy ezek a pillanatok egyszer mennyire fognak hiányozni.

mindegy, hogy a srác tökéletes-e vagy a lány tökéletes-e, amíg tökéletesek egymásnak.

Úgy teszek, mintha élnék, pedig csak egy baba vagyok. A polcon ülve, szép ruhában, üres szemmel, merev háttal, érzéktelen mosolygással. A távolba révedve bénultan figyelek, és jöttödre porcelán szívem megremeg!

Ha mások élete, mi szebbnek látszik messziről, elvarázsol
Egy jó barát keze, majd visszahúz, ha látod, rossz felé érkezel.
Néha fáj majd az ébredés, de bölcsebbé tesz minden tévedés.

A kályhatűz, a fény majd körbevesz és átkarol, hogyha fázol.
Ha mégis vége tér, mit mindöröknek hittél, és bánat ül szíveden,
Néha fáj majd,hogy visszanézz,és lesz olyan,hogy reggel attól félsz,

Ki néz majd vissza rád a tükör másik oldalán?
Egy boldog lány, vagy, ki rossz utakra tévedt.
Ki néz majd vissza rád a tükör túlsó oldalán?
Van választás, hogy boldog embert láss!! Ki néz majd rád?

Újra akarom kezdeni az életem... El akarom követni azokat a kis bűnöket, amelyekre mindig vágytam, de amelyekhez soha nem volt elég bátorságom. (...) Majd szerzek új barátokat, és megtanítom őket arra, hogy ha mernek őrültek lenni, akkor bölcsek is lesznek. Csak felejtsék el az illemszabályokat, és fedezzék fel az igazi énjüket, a legtitkosabb vágyaikat, keressék a kalandokat, és főleg ÉLJENEK!

Álmokban élő kiskirálylány, most szépen ébredj fel. Álomherceg nem létezik, mesékben élni hiba, hidd el...

Azon tűnődtem, vajon van-e értelme egy kudarcba fulladt szerelemnek? Ami eltűnik, az egyenlő valamivel, ami soha nem is létezett? De most már tudom, hogy van - itt volt az értelme. Mert a szívet tépő fájdalom ellenére boldog vagyok, hogy beléd szerethettem.

Rebimnek (:

A legnagyobb szuperhősök a barátok...Segítik egymást mikor mindenki más elfordul tőlük, visszahoznak a szakadék széléről, helyrehozzák az összetört szíveket, támaszt nyújtanak a bajban és ha egy világ választja el egymástól őket, azonnal egymáshoz sietnek, mert a barátok örökre összetartanak.

Ha majd belefáradsz abba, hogy az legyél, aki nem vagy, akkor majd élvezheted az életet. Idővel rájössz, hogy ez nem csak örömet szerez, hanem valami sokkal mélyebbet ad: értelmet az életednek..

Holnap, lehet, sírni fogok, de holnapután, lehet, mosolyogni. Ez elég. Ilyen az élet. Ha nem vesztem el a reményt, a holnap jönni fog. A holnap jönni fog, ha nem veszted el a reményt... ezt tőle tanultam. De az esős napok még mindig nedvesítik az arcom könnycseppekkel, most is.

Egyesek belépnek az életünkbe, majd hamar távoznak.. mások maradnak egy darabig, lenyomatuk ott marad a szívünkben és mi már sosem leszünk pontosan olyanok, mint azelőtt.

El kell neki mondanom; hogy nem, ez már nem az, amit éreztem ez már nem szerelem, de az a baj, hogy nélküle nem vagyok egy egész.