...Minden történet eleje hasonlít kicsit, nincs új e nap alatt. Amikor egy csillag fényesen felragyog egy másiknak ki kell hunynia. Persze vannak véletlenek...számíthat az eső, az éjszaka meg a gitár pengetés, de nincs könnyű helyzete annak aki ebben hisz csupán. Ne higgyetek azoknak akik össze-vissza mesélnek! Mert a Világ az nem tűri, hogy valaki rendjéből kitörjön, de mégis csak az érzelem a fontos meg a szerelem. A szavakat könnyen elfeledjük, de a szívünkben mardosó érzéseket az idő kíméletlenül száműzi az emlékeinkből. A végén nem marad semmi?! Minden történet eleje hasonlít kicsit....tulajdonképpen Rómeó és Júlia története is alig különbözik a többi szerelmesétől...
2011. febr. 24.
2011. febr. 23.
Nem számít, mennyit tűnődünk a jövőn, mert az igazság elrejtezik előlünk.
Valami elhomályosítja a lelkemet, és csak hibát követek el ismét.
Tovább kell lépnünk, elengedni egymás kezét...mert egymástól távol kell élnünk az életünk.
Míg bele nem fáradunk, nem adjuk fel, mert ez a kötelék soha, és sehol nem szakad el.
Valami elhomályosítja a lelkemet, és csak hibát követek el ismét.
Tovább kell lépnünk, elengedni egymás kezét...mert egymástól távol kell élnünk az életünk.
Míg bele nem fáradunk, nem adjuk fel, mert ez a kötelék soha, és sehol nem szakad el.
(Kamenashi Kazuya - Kizuna)
2011. febr. 20.
Kicsi koromban soha nem értettem, mi a jó az óriáskerekekben. Lassúak és magasra mennek, ennyi. Egy kör után eluntam az egészet. Sokkal jobban érdekeltek az izgalmas dolgok, mint a hullámvasutak vagy az óriás vízi csúszdák. De most azt hiszem, most már talán értem: az óriáskerekek arra valók, hogy lassan, csak szép lassan átússzunk az égen azzal, akit szeretünk, és közben talán néha beszélgessünk.
2011. febr. 19.
2011. febr. 17.
hülyebolooond (: szeretlek♥
úgy beléd estem mint ló a gödörbe könnyemet hullajtom moslékos vödörbe. Szeretlek téged mint bagoly a bogarat ha mással látlak kirúgom a fogadat.
országos barátnőmtől♥♥♥
Hogy mondjam el, amit érzek? Azt szavakba önteni nem lehet! Ha szavakba tudnám önteni, abból csak barátság kerekedne ki!
2011. febr. 16.
2011. febr. 15.
Egy nap majd hirtelen eltűnök, de fanyar emlékeztetőül ott marad utánam a mosolyom mesterkélt melege, a szám sarkának hazug kunkora, amit bohócokon, reménytelenül szomorú embereken meg a Disney-filmek gazfickóin lehet látni. Én vagyok az a lány a bulikról meg piknikekről készült fotókon, aki, amúgy szemre, csupa vibrálás és csupa élet, s aki valójában hamarosan elmegy. Biztosíthatlak, amikor újra rápillantasz arra a képre, én már nem leszek rajta. Ki leszek törölve a történelemből, akárcsak az árulók a Szovjetunióban. Mert minden elmúló nappal egyre láthatatlanabbnak érzem magam, egyre jobban beborít a sötétség, egyik rétege a másik után, s csak úgy fuldoklom a nyári hőségben, a napsütésben, amelynek már csak az égető hevét érzem, de a fényét nem látom.
Ryo:Code
Meg akarom óvni a téged megfestő színeket.
Bármi történjen is, melletted akarok lenni.
Elűznék mindent, ami elszomorít,
Csak még egy kicsit szeress, szeress, szeress…
Bármi történjen is, melletted akarok lenni.
Elűznék mindent, ami elszomorít,
Csak még egy kicsit szeress, szeress, szeress…
Ha megkérdeznék tőlem, mit jelentesz nekem, egy pillanatra zavarba jönnék,
s nem tudnék válaszolni hirtelen mondanám: Semmit, csak elmúlt szerelmet!
Senki sem venné észre, hogy hazudtam s könnyes a szemem. Mosolygok egy ideig,
de amikor elfordulok, zavartan a szememhez nyúlok, s egy könnycseppet lemaszatolok.
Ha most megkérdeznék tőlem mit jelentesz nekem, lehajtott fejem felemelném: Semmit,
csak az életem.
s nem tudnék válaszolni hirtelen mondanám: Semmit, csak elmúlt szerelmet!
Senki sem venné észre, hogy hazudtam s könnyes a szemem. Mosolygok egy ideig,
de amikor elfordulok, zavartan a szememhez nyúlok, s egy könnycseppet lemaszatolok.
Ha most megkérdeznék tőlem mit jelentesz nekem, lehajtott fejem felemelném: Semmit,
csak az életem.
2011. febr. 14.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)